A body shaming (testszégyenítés) kifejezés a kövér embereken való viccelődést és azok megalázását jelenti. Ez olyankor fordul elő, ha a túlsúlyos embereket értéktelennek, haszontalannak, lustának vagy undorítónak állítjuk be kövérségük miatt. Vagy egyszerűen szembesítjük őket azzal, hogy kövérek.
Fontos leszögeznünk, hogy az elhízás nem csak esztétikai probléma és nem is azokról szól, akiken van 5 kg felesleg.
Ez egy kellemetlen velejárója az egészségtelen életmódnak, ami jelzi, hogy nem jó felé halad a dolog. Pont annak az ellentéte, mint amikor az egészséges életmód következtében kockás lesz a hasad. Az jelzi, hogy valamit jól csinálsz.
Túlsúly-ellenesség alapok
A nyugati társadalom sokszor stigmaként kezeli az elhízást, hátrányos helyzetbe hozva a kövér embereket. Ez a megbélyegzés képes az egyént egész életében végigkísérni, amennyiben nem szabadul meg a jelentős túlsúlytól.
A túlsúly-ellenességet elsősorban a nőkkel kapcsolatban használják, ezért is nagyon népszerű neofeminista körökben. A body shaming egyik meghatározó könyve is hasonló indíttatásból készült Amy Farrell által (Fat Shame: Stigma and the fat Body in American Culture), aki a feminizmus második hullámának egyik kutatója. A második hullám a női egyenlőség szélesebb kiterjesztésére utal az egyenlő politikai megítélésen túl.
A média befolyása
A női testkép kialakításában a társadalom nagy része úgy gondolja, hogy oroszlánrészt vállalt a tömegmédia. Azonban ez nem teljesen van így. A tömegmédia nem formálja a gondolkodó ember véleményét. A befolyásolás minden esetben a tudatalattira hat.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy az elme két részből áll: tudatos és tudatalatti.
A tudatos elme adatot gyűjt, elemez és következtet. Azonban mindez elég lassú folyamat. A tudattalan ezzel szemben szupergyors, automatikus és reflexszerűen végrehajtott cselekvéseket irányít. Na a média, és általában a befolyásolás, pont ezekre az ösztönös és egyszerű igényekre hat. Azaz, ha az emberek nagy része kövér, túlsúlyos, vagy éppen szakállas nőket akartak volna látni, akkor higgyétek el, az lett volna mindenhol. Ebbe nem kell semmilyen összeesküvést belelátni. Egy Anna Kendrick sokkal vonzóbb egy férfi számára, mint egy Rebel Wilson.
A média helyett inkább azokra az élelmiszergyártó cégekre kéne haragudni, akik elhitették velünk, hogy a diétásnak címkézett ételektől le lehet fogyni, a glutén mentes ételek egészségesek, vagy hogy a kalóriszámolgatás majd megment az elhízástól. A fogyással kapcsolatos mítoszokról és a csoda fogyókúrák álságos világáról már írtunk.
A body shaming térnyerése
A body shaminget a 19. századra eredeztetik vissza, amikor is megjelent az első modern étrenddel foglalkozó könyv. Bár a folyamat többszáz éves, a közösségi média elterjedése és a politiai korrektség kellett ahhoz, hogy robbanásszerűen elterjedjen és beszédtémává váljon.
Ennek értelmében gyakorlatilag nem nevezhetjük nevén a dolgot. Mert a “kövér” jelző sértő. Politikailag korrekten a “teltkarcsú” kifejezést kéne használni. Csakhogy a “telkarcsú” szó egy önmagának látszólag ellentmondó kifejezés, mégis használjuk.
Érdekes, hogy a dohányzást vagy az alkoholizmust elutasítjuk, azonban a body shaming szerint az elhízást tiszteletben kell tartani.
Ez kicsit olyan, mintha a drogosok kitalálnák a “fun shaming” kifejezést, merthát ők csak szórakozni akarnak, érvényesítve ezzel önpusztító cselekedeteiket. Aztán mélyen megsértődnének, ha valaki ezt szóvá tenné. Mindkét tevékenység az önpusztítás egyik formája, mégis máshogy kezeljük.
A testszégyenítés amúgy nemcsak a közemberek egymás közti beszélgetéseiben van jelen, hanem a hírességek között is. Sőt! Egy tanulmány rámutat, hogy a celebeket ért body shaming tudat alatt a nők túlsúlyhoz való viszonyára is jelentős hatással van.
Body shaming nemzektözileg
Bár a fat/body shaming kifejezés régóta létezik, 2015-ben kapott jelentős nemzetközi figyelmet, amikor is egy Nicole Arbour nevű vlogger kirakta Dear Fat People című videóját. A videó lényege röviden annyi, hogy a testszégyenítés kifejezés hülyeség, amit csak az elhízott emberek találták ki, hogy ne kelljen felelősséget vállalni a testük megfelelő gondozásáért. Mert így a kövér emberek inkább egy olyan áldozat szerepében tetszelegnek, mint a hátrányosan megkülönböztetett etnikai csoportok tagjai.
Ez akkor hatalmas port kavart, számos vlogger, újságcikk és televízió csatorna is foglalkozott vele az Egyesült Államokban. Még itthon is megjelent pár reakció írás. Szörnyen megsértődött mindenki, vagyis legalább az a maroknyi ember, aki ezzel foglalkozott utána még egy darabig.
Body shaming Magyarországon
Természetesen nálunk is előfordult már hasonló eset és közepesen nagy botrány is lett belőle. A teljesség igénye nélkül össze is válogattam a legnagyobb publicitást keltőeket:
- Schobert Norbi 2013-ban került be a hírekbe azzal, hogy egyik fitnesz óráján lefotózott egy kövér nőt hátulról és írt róla pár provokatív megjegyzést. Mindent elsöprő népharag lett a jutalma.
- Bochkor Gábor 2016-ban reggeli rádióműsorában akasztotta ki a hallgatókat azzal, hogy az elhízott nő igazából “leszarja a párkapcsolatot”. Ezen is jódarabig csámcsogtak a hírportálok és a nép egyaránt.
- Pirner Alma 2018 nyarán írt egy blogbejegyzést a vizuális környezetszennyezésről, amit gyorsan fel is kapott a média. A bejegyzés annak hatására született, hogy Alma kilátogatott családjával egy itthoni strandra, ahol elszörnyedt a sok elhanyagolt külsejű emberen. Irdatlan népharag követte az írást, így Pirner művésznő eltüntette a bejegyzését a blogjáról. Anno mi is írtunk róla: Pirner Alma és a vizuális környezetszennyezés
- Dopeman (Pityinger László) 2019-ben borzolta a kedélyeket azzal, hogy nyíltan reagált arra, hogy a Nike bevezette a duci próbababákat az üzleteiben. Mivel a “A túlsúly reklámozása ugyanolyan helytelen, mint a környezetszennyezés.” A médiában hatalmas visszhangot kapott a dolog, ami jó kis ismertséget hozott a kiöregedő rapper/politikus/megmondóember számára, amibe Schobert Norbi is beszállt.
- 2020-ban Schobert Norbert egy Facebook videóban osztotta ki a terhesség után elhízott nőket, ami abszolút példátlan médiafigyelmet és népharagot váltott ki az emberekből.
Coming out
Én is voltam kövér. Nem “testes” vagy “molett”, hanem dagadt. Közel 30 kg-mal több voltam, mint most. És nagyon is jól emlékszem, hogy miért voltam az. Nem a genetikám, vagy a hormongondjaim miatt. Hanem mert úgy kezeltem a testem, mint egy utolsó rongyot, vagy egy kivert kutyát. Nem foglalkoztam vele, csak zabáltam, feküdtem és bulikáztam, amikor jólesett. Ennek meg is lett az eredménye. Írtam is róla: 3 elengedhetetlen dolog a fogyáshoz a saját példámon keresztül
Csakhogy 24 éves koromra sikerült észbe kapni, életmódot váltani és másfél év alatt lefogyni. Azóta sincs súlyproblémám. Viszont, ha kövér maradok, akkor ma már több mint valószínű, hogy nekem is hormonproblémáim lennének, meg diabéteszem, és hasonló nyavalyák.
A kövérség megbetegít
Bár sokan nem szeretnék ezt hinni, de a valóságban elenyésző azoknak a száma, akik gyerekkoruktól kezdve pl.: pajzsmirigy, inzulinrezisztencia és cukorbetegség problémákkal küzdenek. 1980-ban, az első magyarországi felméréskor még csak 2 százalékos arányt mértek a 19 évnél idősebb lakosság körében diabéteszre, 2015-re ez az arány 12,43 százaléka volt. Azaz minden 10. ember ebben szenvedett a felnőttek közül.
A diabétesz és egyéb táplálkozáshoz köthető problémák tömeges terjedésének különösen kedvez a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód.
Továbbá a mértéktelen zabálás, amit általában a szemét kajákkal végzünk. De tegyük fel, hogy csak egészséges ételt eszünk. Akkor sincs sok jelentősége ennek, ha közben kétszer annyit viszünk be, mint amennyit kellene.
Lényeg
Mások megalázása rossz dolog, ez nem is kérdés. De az elhízás komoly probléma, ami alól nem kibújni kell, hanem tenni ellene. Nem a genetikánktól vagy egy betegségünktől válunk kövérré. Sokkal inkább az éveken át tartó mértéktelen táplálkozás és mozgásszegény életmód tesz azzá. Majd aztán ez okozza a cukorbetegséget, inzulinrezisztenciát és a hormonproblémákat.
A tömeges szintű kóros elhízás a 20. század második felének eredménye. A sportos test pedig nem a média miatt vált vonzóvá, mert már i.e. 500-ban is ott virított a fonott kalács a görög istenek szobrainak a hasán (kockás has). A body shaming egy tünete annak, hogy a jelenlegi életmódunk rossz irányba halad.
Az emberek 70%-a hajlamos a hízásra. Én is. Ha sokat zabálok, és csupa értéktelen kaját eszem, akkor durván meg fogok hízni.
De nem az evésben keresem a vigaszt, az örömöt vagy a megváltást. Az evés csak a testemet és az egészségemet szolgálja. Semmi több! Rendszeresen mozgok és mértékletes vagyok a kajában, aminek köszönhetően nincs problémám a testemmel. És ha a részegeket idegesítőnek, a dohányosokat pedig büdösnek tartjuk, akkor a kórosan elhízottak látványa miért ne okozhatna kellemetlenséget bizonyos embereknél?
Tanulj velünk még többet a természetes és hatékony edzésmódszerekről! Olvasd a blogot és kövess minket a Facebook, az Instagram és a YouTube oldalainkon is.
