Fejben dől el! A középút filozófiája és az egészséges életmód

2018. nov 12. - 19:20 -- Nagy Norman
A középút filozófiája

A legtöbbeknek a sport és az edzés nincs jelen az életében a kezdetektől. Ez később, amikor már felnőtt fejjel kezdenek el foglalkozni a témával, rengeteg bizonytalanság forrása lehet. Mire gondolok? Most felejtsük el a tesiórákat, egy gyereknek az meg sem kottyan. Én arról beszélek, amikor reggel hatkor edzésen vagy, majd a suliba mész, hogy délután ötkor ismét edzésen legyél és este nyolckor nekiállj a leckének. Néhányunknak így teltek az iskolás évei, de a legtöbb embernek nem.

Életmódváltás kezdőknek

Nagyon sok olyan emberrel beszélgettem már, akik eldöntötték, hogy változtatnak addigi életmódjukon. Fogyókúrába kezdenek, rendszeresen edzeni fognak, vagy épp a gyermeküket szeretnék rendszeres mozgásra szoktatni. Azonban ők maguk sem tudják pontosan, hogy mivel jár egy ilyen életmódváltás. Mert valljuk be, egy életmódváltás esetén a legnagyobb nehézségek nem fizikai, hanem mentális síkon jönnek elő.

A saját, illetve mások példáján keresztül is láttam, hogy a munka és magánélet teendői mellé sokszor nagyon nehéz az edzéssel járó terhelést is beilleszteni. Pedig én már kiskoromtól megszoktam, hogy az edzés nem választás kérdése, hanem az életem része. Ennél fogva számomra nem jelent különösebb mentális terhelést, hogy rendszeresen mozogjak, mert sokkal nehezebben viselném el azt, ha nem tehetném meg mindezt. Legtöbbünk azonban fordítva van “bedrótozva”. Éppen ezért ahhoz, hogy rendszeresen képes legyél edzeni, valamint egészségesen étkezz és ezt az egész rendszert életmóddá formálhasd, mentálisan is fejlődnöd és készülnöd kell.

Szélsőségek

Nem szeretem a fogyókúrákat, léböjtkúrákat és hasonlókat. És most nem azzal akarok foglalkozni, hogy az adott fogyókúra hatásos-e vagy sem. Egy barátom sokadik alkalommal vágott bele a ketogén diétába, mindig eredményesen. Elkezdi a dolgot, végigcsinálja a diétát, közben pedig rendszeresen mozog is. Az egész nagyon következetesnek hangzik és ahogy mondtam, eredményes is. Szépen lead 8-10 kilót rövid idő alatt, sőt, még izmot is pakol magára közben. De akkor miért vág bele sokadik alkalommal? Hát azért, amiért a legtöbb fogyókúrázó, a jojó effektus miatt.

Amikor véget ér a böjtölős időszak, az edzést éppen olyan következetesen mellőzi, ahogy addig végrehajtotta. Jönnek a nagy zabálások és a kilók rekord gyorsasággal szaladnak vissza. És ez a történet nagyjából évente megismétlődik. A szervezetnek persze ez egy elképesztő sokk és éppen ezért nem is tud rá ilyen sebességgel reagálni. Most ismét belevágott a dologba, meg is kérdeztem tőle, hogy miért nem inkább az életmódváltásba vág bele? Az volt a válasz, hogy az túl lassú, gyorsabb megoldás kell.

Félreértés ne essék, az életmódváltás valóban lassú folyamat. Amikor nem, vagy alig mozogsz, cukrot és fehérlisztet eszel, nem pihensz eleget és a környezeted is visszahúz a tespedésbe, az egy állapot. Ezt az állapotot pedig nem fogod úgy megszüntetni, hogy holnaptól heti 4-5 edzést lenyomsz hetente, nem eszel többé cukrot meg fehérlisztet, és magasról teszel rá, hogy a barátaid cikiznek, amikor vizet iszol aperol helyett. Ha nagyon erős vagy mentálisan, akkor valószínűleg nagyrészt be fogod tudni tartani a szabályokat, de mindenképp lesznek kilengéseid. Viszont ezeket a kilengéseket soha ne használd kibúvóként!

Nincs kiskapu

Tehát ne mondd azt ki magadban, hogy heti egy süti a büfében még belefér. Mert így lesz belőle idővel heti két süti. És így térsz vissza szép lassan a kiindulási pontra. Mondd inkább azt, hogy basszus, ezt most elcsesztem, de ha legközelebb ugyanígy megkívánom ezt a vackot, akkor inkább eszek egy almát és iszok egy pohár vizet. Még akkor is, ha valójában nincs is szükség akkor éppen az almára. De még mindig jobb, ha egy almát eszel, mintha egy sütit ennél. A felesleges almázást viszont idővel sokkal könnyebb lesz elhagynod, mint a sütizést. Erre még visszatérünk később, de a lényeg az, hogy legyél fokozatos és kerüld a szélsőségeket.

Legyél türelmes, ne a gyors megoldásokat keresd, hanem menj végig lassabban az úton, mert a szervezetedet nem fogod tudni átverni. A kis hang a fejedben sokáig kérni fogja a megszokott, élettani szempontból rossz ételeket, ezen nem változtat egy három-négy hónapos fogyókúra. Tapasztalatom szerint a cukor elhagyása az étrendből kb. 6-12 hónap alatt szokott olyan szinten megvalósulni, hogy az illetőnél ne lépjenek fel nagyon keményen a függőség tünetei a megvonás miatt. És még ezt követően is sokszor nagyon nehéz megállni, hogy ne csábuljon el az ember.

A környezetedben lévők közül sokan olyan bölcsességekkel jönnek, hogy “a szervezet tudja, hogy mire van szüksége, egyél nyugodtan egy kis csokit, ha kívánod”. A szervezeted valóban sok mindent tud, de arra nem készítette fel az evolúció, hogy mindenféle mesterséges vacakkal átverjék. Ezért sajnos nincs más út, neked kell nagyon tudatosnak maradnod. És türelmesnek. Hagynod kell, hogy a szervezeted is felvegye a ritmust, neked pedig borzasztó erősnek kell maradnod mentálisan ez idő alatt. A kulcsszó: adaptáció.

Feladás és kitartás

Az életmódváltást tehát minden szinten egyszerre kell megkezdened, de mindig mérföldköveket kell felállítanod és teljesíthető célokat kell kijelölnöd. Két kulcsfogalom van: túledzés és mértékletesség.

Túledzés

Ha már eljutottál addig, hogy rendszeresen edzel, akkor arra is figyelned kell, hogy elkerüld a túledzést. Ez a lépés pedig hamarabb bekövetkezik, mint ahogy azt sokan gondolnák. Annak meghatározása, hogy milyen edzettségi szinten vagy és mennyire vagy terhelhető, nem könnyű feladat. A legbiztosabb módszer, ha sportorvosi állapotfelmérésen veszel részt. Ha ezt mégsem teszed, akkor az lesz a legjobb, ha nagyon alacsony intenzitású és időtartamú edzésekkel kezdesz:

  • Készítsd fel a szervezeted az új kihívásokra!
  • Soha ne hagyd ki a bemelegítést és a nyújtást!
  • Kezdetben inkább csak sétálj és csak idővel térj rá a futásra.
  • Végezz inkább statikus kitartásokat, majd ezután térj át a dinamikus mozdulatokra.
  • Kezdj az egyszerű alapmozgásokkal, mint a fekvőtámasz, a hasprés, a guggolás, stb.
  • Majd csak ezután vágj bele a speciálisabb gyakorlatok kivitelezésébe.
  • Keress olyan edzésrendszert, amely az alapoktól a haladó szintig gondosan meg van tervezve, fel van építve.

Ha így teszel, minden rendben megy majd, de ez idő kérdése. Hát, éppen emiatt, a legtöbben nem így tesznek. Egy egészséges ember még ha nem is túl edzett, simán lefut 10 km-t, a legtöbben még egy félmaratont is. Olyanok is (vagy főleg olyanok), akik ezt nem is gondolnák magukról. Persze ezt követően úgy érzik magukat, hogy nekik aztán egy fél évre elég volt. Extrém példa? Egyáltalán nem. Több tízezer ember vesz részt a mostanában oly divatos futóversenyeken. Hol vannak ezek az emberek hétköznap? Én nem látom őket sem a futópályákon, sem a konditermekben, sem más edzéseken.

Lehetünk naivak, gondolhatjuk azt, hogy biztos otthon edzenek. Sajnos tudom, hogy nem így van. Honnan? Amikor ránézek a mezőnyre, ott bizony nem több tízezer olyan embert látok, aki rendszeresen mozog. Erre általában az a válasz, hogy “de legalább ilyenkor csinálja”. Valóban, de a versenyt követően el is megy a kedve az egésztől. Mert nehéz volt, mert túl kemény volt, mert fáj mindene. Póló, érem, instafotó, facebookfotó, puszi-puszi, találkozunk fél év múlva.

Aztán emberünk büszkén bemegy a munkahelyére, elmondja mindenkinek mekkorát teljesített, de most leülni is alig tud, annyira fáj mindene. Elmondok egy titkot: az, hogy mindened fáj, nem jó. Érezni is rossz, de mentálisan még károsabb az egész. Még akkor is, ha pozitív élményt szereztél, nem fogod rávenni magad arra, hogy másnap vagy harmadnap ismét mozogj. És azután, és azután is… Pedig a lényeg az lenne, hogy a következő edzésen még többet tudj kihozni magadból, mint az előzőn és folyamatosan, fokozatosan fejlődj. Ehelyett lenullázod magad egy fél évre, gyakran megágyazva olyan sérüléseknek, amelyek abszolút megelőzhetőek lettek volna.

A túledzés másik fajtája, amikor a rendszertelen mozgásról indulva azonnal heti 5 edzésnapot írsz ki magadnak. Ezt rövid ideig tudod majd tartani, de nagyon valószínű, hogy a mikrosérülések és a regeneráció hiánya oda vezetnek majd, hogy rövidesen feladod az egészet. Ahogy már említettem, a kulcs a mértékletesség. Légy mértékletes az étkezésben és az edzésben is, haladj lépésenként. Tűzz ki olyan célokat, amelyek fejlődést eredményeznek a korábbi önmagadhoz képest, de nem fognak teljesíthetetlen lelki feladat elé állítani.

A sütit cseréld cukormentes sütire, a cukormentes sütit cseréld banánra, a banánt almára, az almát egy pohár vízre. A kanapén fekvést cseréld egy rövid sétára, a rövid sétát egy hosszabbra, a hosszabb sétát rövid futásra, a rövid futást közepes távú futásra, a közepes távú futást intervallum edzésre, és ha szeretnél, akkor most már mehetsz évente néhány félmaratonra is, meg sem fog kottyanni. És nem dőlsz ki hónapokra, nem sérülsz meg. És nem szenvedni fogsz, hanem élvezni az új életmódod.

Nincs kiskapu

Spiritualizmus

Amikor valami rossz dolog éri az embereket, vagy nehezen leküzdhető akadályok előtt állnak, sokakat megtalál, megérint a spiritualizmus. Az én szememben az, amit a legtöbben napjainkban spiritualizmusként értelmeznek, nem több egy hatalmas üzletnél, ami kihasználja az egyén mentális gyengeségeit. Pedig a spiritualizmusnak nagyon is van létjogosultsága az életünkben és így a sportban is.

Sok vallás - főleg a nyugati ember számára nehezen megfogható egzotikus vallások - arra építkezik, hogy újra és újra megkörnyékezi az embert egészen addig, amíg egyszer majd olyan élethelyzetben találja, amit egyedül képtelen megoldani és ezért nagyon nyitott rá, hogy felsőbb hatalmakhoz forduljon. Az, hogy ki miben hisz, itt és most teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy semmivel nem lesz jobb neked attól, hogy szobrocskákat teszel ki a szobádba, füstölőt égetsz és azt mantrázod magadban, hogy minden szép és jó.

Valójában ekkor a következőt csinálod: az újonnan vásárolt kis tárgyaiddal falat építesz saját magad és a való világ közé, hogy sokkal tompábban érzékeld azt. A mantrázás pedig elhiteti veled, hogy nincs is semmi probléma, holott a problémát akkor fogod tudni leküzdeni, ha teljesen megértetted és feldolgoztad azt. Nem szeretném bántani a buddhizmust, krisnát, a boszorkányokat, a jósokat, de még az Ezo tévét sem. Csak szeretném, ha megértenéd, hogy a spiritualizmus nem lehet menekülőút a valóságból. Nem egy mentőöv a háborgó tengeren. Ha azt érzed, hogy számodra mégis az, akkor a gondolkodásod nem különbözik a kisgyermekétől, aki inkább lovagosat játszik, ahelyett, hogy megírná a leckét. Szebb, jobb, izgalmasabb, de mégsem jár semmilyen igazi fejlődéssel. Ugyanakkor nagyon is szükség van arra, hogy a kisgyerek lovag lehessen, te pedig mélyebb szinten is megélhesd az érzéseidet. Ehhez viszont nincs semmi szükséged szobrocskákra, jóslatokra, képzelgésekre, horoszkópokra és mantrákra.

Menekülőút, nem pedig megoldás

Hogy kapcsolódik ide ez az egész? Sokszor tapasztaltam azt, hogy a saját magukkal elégedetlen emberek fordulnak a spiritualizmus felé, ami ideig-óráig látszatra segít is nekik. De nem vághatod el magad örökre a valóságtól. A spiritualizmus menekülőútként való értelmezése egy szélsőséges gondolkodás kialakulásához vezet, amely abszolút ellentmond a középút filozófiájának és lehetetlenné teszi a valódi fejlődést. Másképp fogalmazva: nem a buddhizmussal van baj (és itt bármilyen más vallást vagy spirituális irányzatot említhetnék), hanem azzal, ahogy sokszor becsomagolják és szó szerint eladják a megingatható mentális állapotban lévő embereknek. Azoknak, akik elégedetlenek a testükkel, az életükkel, az emberi kapcsolataikkal. A kamu spiritualizmus nagyon könnyen a befolyása alá vonhat, amikor sokadszor nem segít rajtad a fogyókúra, amikor egyszerűen képtelen vagy magadtól rendszerességet vinni az életedbe.

Ekkor találnak meg azok az emberek, akik hihetetlen magabiztosnak és kiegyensúlyozottnak tűnnek, pedig ha a dolgok mögé nézel, rá fogsz jönni, hogy semmilyen valós tartalom sincs a felépített karakterek mögött. Egy ideig pedig bemesélheted magadnak, hogy boldog vagy elhízottan és rendszeres mozgás nélkül is, hiszen rád talált a zen (aminek jelentését, mint hiteles tanító, egy elvált ötvenes pesterzsébeti háromgyerekes anyuka magyarázta el neked, akit 4 hónapja avattak fel lelki vezetővé, és aki egyébként egy csomó komplexussal küzd, de legalább konstans füstölő illatú a haja), a lelki békénél pedig nincs is fontosabb. De valahol a lelked mélyén mindig is tudni fogod, hogy átvered magad. Örökké nem fogod tudni baromságokkal és kamu dumákkal leplezni, hogy gyenge voltál ahhoz, hogy valódi változásokat vigyél végig az életedben.

A magam részéről nagyon is igaznak tartom a következő mondást: “ép testben ép lélek”. És ez fordítva is igaz. Egy lelkileg harmonikus embernek nem lehetnek olyan függőségei, mint hogy meg kelljen ennie a napi sütiadagját vagy, hogy mindenféle szemetet összezabáljon. Egy lelkileg harmonikus ember nem fog egész nap a kanapén dögleni a tévét bámulva. Egy lelkileg harmonikus ember nem borul le bálványok és képzeletbeli dolgok előtt. Egy lelkileg harmonikus embernek igenis fontos az, hogy mit lát, amikor tükörbe néz. Hangsúlyozom, a középút filozófiáját betartva. Nem kell, hogy egy izomkolosszus legyél vagy hogy minden kis inad látszódjon, de igenis az igénytelenség egy foka az is, ha képtelen vagy visszafogni magad és mértékletesen élni, ettől pedig rendületlenül gyűjtöd magadra a hájat.

Hogy használd helyesen a spiritualizmust?

Először is értsd meg, hogy bármi történik, a való világban kell élned, amiből csak egyetlen egy van. Nem kreálhatsz magadnak álvalóságokat. Az érzelmeket, a történéseket pedig mélységeiben kell megélned, de nem csak a jókat, hanem ugyanígy a rosszakat is. Ha nehezen megy a dolog, keress valóban kiegyensúlyozott embereket, olyanokat, akik tényleg el tudják fogadni önmagukat. De nem azért, mert meggyőzték magukat erről, hanem azért, mert cselekedtek és valóban eljutottak addig fizikai és szellemi szinten is, hogy bátran nézhessenek tükörbe és saját magukba egyaránt.

Ne olyan közösségekbe járj, ahol arról beszélnek, hogy mi lenne az ideális, hanem olyanokba, ahol cselekednek és tesznek azért, hogy elérjék ezt az állapotot. Ne gondolj nagy dolgokra… ha a barátaiddal hetente néhányszor összejöttök edzeni egyet és utána megbeszélitek, hogy mi a helyzet veletek és próbáltok segíteni egymásnak a nehéz élethelyzetek megoldásában, akkor már sokkal többet elértetek, mint ezer füstölő meggyújtásával vagy száz elmondott mantrával. Beszéljétek meg az érzéseiteket és ne szégyelljétek megélni őket, tegyetek közösen azért, hogy bármilyen élethelyzetet fel tudjatok dolgozni, hogy jobbak legyetek fizikai és mentális értelemben egyaránt. 

Kiegyensúlyozottság

Egy élet munkája

Az életmódváltásról, mint hosszú folyamatról szokás beszélni, pedig maga a váltás ideális esetben csupán egyetlen pillanat. Ami utána következik, az már maga az új életmód. Kétféle életmód létezik: jó és rossz. Semmi több. A rossz életmód szélsőségekből áll. Mértéktelenségből, kiegyensúlyozatlanságból, fegyelmezetlenségből. A jó életmód ennek éppen az ellenkezője: mértékletesség, kiegyensúlyozottság, fegyelem. Állapotok, célok, tervezések és megvalósítások végtelen játéka ez. Végső cél nincs, végleges jutalom valójában nem létezik. A legtöbb, amit elérhetünk, hogy fizikai és mentális síkon egyre jobbá válunk, ennek következtében elégedettek leszünk a teljesítményünkkel és önmagunkkal, és így boldog életet élhetünk.

A középút megértése nagyon sokat segít abban, hogy a nehéz élethelyzeteket is kezelni tudd, hiszen megszabadít a szélsőséges gondolatoktól és segít a valóban fontos célokra összpontosítani. Ez a folyamat egész életünkben tart, a tökéletességet nem lehet elérni. De nem szabad, hogy ez bármilyen értelemben frusztráljon, hiszen aki ezen az úton halad, az pontosan tudja magáról, hogy jó irányba megy. És ez a legtöbb, amit megtehetünk.

Tanulj velünk még többet a természetes és hatékony edzésmódszerekről! Olvasd a blogot és kövess minket a Facebook, az Instagram és a YouTube oldalainkon is.

Szerezz be Te is egy pakli SportIN Card-ot!

Megrendelem