Noémi futása nem biztos, hogy jó ötlet volt

2019. máj 14. - 12:26 -- Nagy Norman
Noémi futása

A 24.hu a Voltaren Emulgel támogatásával készített egy videó sorozatot Noémiről, a kezdő futóról. A történet teljesen tipikus: Noéminek sosem volt szíve csücske a mozgás, a futást pedig kifejezetten utálta. Ez most sincs másképp. Történetünk elején főhősünk már rendelkezik néhány olyan dologgal, amivel nagyon sok kezdő sporttársunk szintén:

  • egy jó adag tévhit;
  • némi túlsúly;
  • divatosan kijelölt célok;
  • egy hozzáértő edző.

Az egész természetesen meg van szórva egy kis médiás fűszerezéssel és pátosszal, de ez simán belefér.

Szerintem igenis nagy dolog, amikor valaki ráveszi magát arra, hogy belevágjon a rendszeres sportolásba és az életmódváltásba.

És ha ez kívülről kissé erőltetettnek is tűnik, az illető valóban küzdelemként élheti meg a kezdeteket. Szóval hajrá Noémi!

Nyilván felmerült benned a kérdés, hogy akkor mi miért foglalkozunk egy ennyire tipikus történettel? A 0. rész 4 percében Noémi szinte az összes olyan tévhitet felsorolja, ami totál félrevihet egy kezdőt attól, hogy az életmódváltása ne csak néhány hónapra, hanem valóban egy életre szóljon. Lássuk őket sorjában.

Hol marad az extázis?

Noémi szerint hatalmas kamu, hogy majd 1-2 alkalom után jön az a bizonyos katartikus élmény és ettől elkezdi szeretni a futást. Nos, Noéminek bizony igaza van, mert ez orbitális kamu és egy tipikus tévhit. A sport nem így működik. Bármennyit futsz vagy mozogsz, a sport mindig folyamatos kihívást jelent majd. Nincs valamilyen előre kódolt fordulópont, hogy például amikor már 25 perc alatt teljesíted az 5 km-t, onnantól az egész már nem is lesz fárasztó, csak egy hatalmas endorfinbomba. A sport egy folyamatos küzdelem, hogy újra és újra legyőzd saját magadat és ezáltal fokozatosan fejlődj. Ezáltal persze nagyon sok pozitív hozadéka is lesz.

A kisebb és nagyobb sikerek valóban egy nagy adag boldogsághormont és adrenalint juttatnak a szervezetedbe, ez okozza azt a bizonyos katartikus élményt, amiért sokan szinte függői lesznek a futásnak vagy más sportoknak. De azért ez nem ilyen egyszerű.

Ha a tested megszokja és igényli a mozgást, akkor ugyanúgy jutalomként fogja fel ha megkapja, mint például valami jó kaját amikor éhes vagy.

Viszont ez a pillanat nyilván nem 1-2 alkalom után fog bekövetkezni és az a bizonyos katarzis sem adatik meg mindenkinek. De ezt ne is bánd olyan nagyon! Ahogy minden jóból megárt a sok, úgy a mozgást sem szabad túlzásba vinni. Nem jó, ha egy függőség vagy a folyamatos élménykeresés vezérel. Az egészséges cél az, amikor csak arra koncentrálsz, hogy lépésről lépésre javítsd a saját korábbi teljesítményed. Ez már önmagában el fog vezetni minden más pozitív hozadékához a mozgásnak.

És ha már a céloknál tartunk

Van egy szemmel láthatóan túlsúlyos főszereplőnk, aki természetesen a félmaratonra készül. Utazzunk kicsit vissza az időben. A 70-80-as években a félmaraton és a maraton az amatőr és a haladó futók között egy elérendő céllá vált, elsősorban nyugaton. Később, a 90-es és a 2000-es évektől egészen napjainkig ez már nem is cél, hanem valami kötelező kipipálandó minden ember életében, aki valaha futócipőt húzott. A magam részéről nagyon boldog vagyok, hogy a futás tömegsport lett, mert rendkívül egészséges sportágról van szó. De ne tudjátok meg hány olyan embert ismerek csak a közvetlen környezetemben, akinek a térdét, bokáját, derekát, stb. tönkretették a helytelenül megválasztott távok és célkitűzések.

Tudom, hogy egy szponzorált videóról van szó, ahol valami mérhetőt és “nagy dolgot” kell produkálni. De ez az üzenet iszonyatosan általánosító és káros.

Mondjuk a Voltaren szempontjából tök jogos a dolog, mert szegény Noémi valószínűleg nem keveset fog magára kenni a géljükből mire végére ér a küzdelmeinek. Ahogy sokan mások is.

A futás misztériuma

A félmaraton és a maraton nem valami kőtáblába vésett szent dolog. Nem csak akkor leszel “futó”, ha ezeket a távokat minél előbb teljesíted. Mint ahogy attól sem leszel gyorsabb, ha január elsején megrendeled az összes színes, legdrágább futócuccot a Decathlonból sállal, aláöltözettel, meg terepfutó hátizsákkal. Nem leszel jobb attól, hogy tudod, hogyan frissíti magát Lubics Szilvi Namíbiában. És attól sem, ha totál felkészületlenül szétcseszed magad 21 kilométeren.

Attól leszel jobb, ha tapasztalatot szerzel, saját tapasztalatot, méghozzá fokozatosan és sokat.

Nem kell azt célnak kitűznöd, hogy “fél év múlva lefutom a félmaratont 5 perces kilométerekkel.” Minek? Ki mondta, hogy ennek egy sztenderd célnak kell lennie? És ezt tényleg élvezni fogod? Vagy csak végigszenvedsz fél évet azért, hogy lőj egy szelfit a célban egy gagyi pólóban meg medállal és beállj azon milliók sorába, akik ugyanezt már elérték. Mert bizony már nagyon sokan vannak. 

Noémi futása érem fotó

De tudod kiből van kevés? Azokból, akik valóban élvezik a mozgást, örömmel csinálják és tényleg az életük része.

Akiknek ez az egész nem eposzi küzdelem, nem beszélnek róla folyamatosan, mert egyszerűen olyan nekik, mint az evés. Minden nap csinálják, és ami fontosabb, tudják is csinálni, mert nem irreális célokat kergetnek, ami ha nem jön össze, teljesen hazavágja a motivációjukat vagy az egészségüket. Ne értsd félre, egy félmaratont bármelyik egészséges ember le tud futni. De a motivációt már azzal tönkre lehet tenni, ha belehajszolja magát a számára irreálisan nehéz felkészülésbe és az időnyomásba. Lefutja a félmaratont, aztán hagyja az egész sportolósdit a francba.

“Nyilván sokaknak vicces vagy szánalmas ekkora feneket keríteni annak, ami a napi vagy heti rutinjuk része, én viszont minden egyes pillanatáért nagyon megküzdök.” 

Ezek Noémi szavai. De könyörgöm Noémi, ne küzdj, hanem élvezd, amit csinálsz! A videóból egyértelműen kiderül, hogy egy olyan emberről beszélünk, akinek egyetlen kilométer futás is komoly nehézséget jelent. Miért az a cél, hogy félmaratont futtassunk vele? Miért nem az, hogy egyszerűen az élete részévé tegye, megszeresse a mozgást?

Persze lehet erre azt mondani, hogy hát nem tök mindegy hogy lett az élete része a futás, ha egyszer a része lett? Sajnos nem. Rengeteg ember vág bele ilyen erőltetett módon a sportolásba és bukik el. Biztos vagyok benne, hogy Noémi le fogja futni a félmaratont, kétségem nincs felőle. De abban már kevésbé vagyok biztos, hogy Noémi jövő ilyenkor is boldog mosollyal húz majd futócipőt a lábára és vág bele a napi edzésébe.

A futás csak egy sport

A futás nem egy vallás. A futás nem romantikus. A futás nem misztikus. Egyik lábad teszed a másik után, minél gyorsabban.

Izzadsz, port lélegzel be, kiszárad a torkod, égnek az izmaid, görcsöt kapsz, feltöri a lábad a cipő, néha leesik a köröm a lábujjadról.

Ez a futás. Nem az a média által felhypeolt valami, amit csak az romantizál túl, aki még sosem csinálta rendszeresen. És persze kicsit olyan, mint a foci. Mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. Aztán jön a csalódottság, amikor nem az történik, amit megígértek. Ilyenkor megy a szekrény aljára a januárban vásárolt drága futócucc, kerül vissza a könyvespolcra a “Miről beszélek, amikor futásról beszélek?” és a megmaradt frissítő és protein szelet is már csak kiegészítő lesz a délutáni nasihoz.

Jó lenne, ha a média is megértené, hogy a folyamatos élményhajkurászás helyett sokkal fontosabb lenne pusztán az egészségért és a mozgás öröméért futni.

Kit érdekel, ha nem futsz 21 vagy 42 kilométert meg ultra távokat, ha egyszer élvezed? Ha neked elég annyi, hogy lenyomsz 3-4 kilométert, de azt napi szinten beiktatod az életedbe?

Na, ez az, ami a médiának (pláne egy gyógyszergyárnak) totál eladhatatlan. Viszont ha ezen átlátsz, neked sem kötelező bedőlni a hülyeségeiknek.

Noémi futása az utcán

Mik vezethetnek félre?

A cikk elején felsoroltam négy pontot, amivel Noémi rendelkezett, amikor belevágott ebbe az egészbe. Most kiegészítem őket.

Egy jó adag tévhit

Amikor kezdőként belevágsz valamilyen sportba, például a futásba, bizonyára vannak a fejedben igaz és téves elképzelések és valamilyen jellegű motiváció. Az ember ilyenkor általában idealizál. Majd koppan. A karatésok nem legyőzhetetlen harcosok, a futók nem mosolyogják végig a versenyt, a focisták meg nem mind csapatjátékosok. Készülj fel, hogy érni fognak csalódások és ez teljesen normális.

Viszont itt sokan elkövetnek egy súlyos hibát. Ez pedig az, hogy túlzottan beleássák magukat a témába. Egyébként ezt sokan nem is a kezdetekkor, hanem szinte még azelőtt megteszik, hogy akár a kisujjukat mozdították volna. Megnéznek egy csomó videót, könyveket vásárolnak, fórumokat és kommenteket bújnak. Akkor vágnak bele, amikor azt hiszik, hogy már mindent tudnak az adott sportágról. Aztán fél órán belül kiderül, hogy semmit sem tudnak. A dolgok nem úgy működnek, mint a könyvekben és a szépen felépített kis világ összeomlik a fejükben. Nem azt kapták, amit vártak.

Hiszen ez nem is katartikus, hol marad az extázis? Ez csak fáj és nehéz.

A tanácsom, hogy ha már belevágsz, akkor engedj el minden előfeltételezést és adj a dolgonak egy fél évet, hogy kialakuljon a saját képed, például a futásról. Ne akard, hogy mások formáljanak, és ne akard átnyomni a kockát ott, ahol csak a gömb férne be. Vagyis legyen saját, kézzel fogható tapasztalatod. Aztán amikor már megvannak az alapok és valóban érted is, amit olvasol (mert már átéltél valami hasonlót), akkor vesd össze a tapasztalatod másokéval. Ebből már tényleg fogsz tanulni.

Némi túlsúly és divatosan kijelölt célok

Ezt a két pontot együtt érdemes tárgyalni. Az egyáltalán nem baj, hogy valaki túlsúllyal vág bele a mozgásba. Az már annál inkább, hogy erről nem vesz tudomást. A reális célok kijelöléséről már volt szó bőven. És ebben az esetben mindenképpen a célok közé sorolandó az is, hogy a súlyfelesleg eltűnjön, mielőtt bármilyen komolyabb teljesítményt várunk el valakitől. És nem azért, mert nem lehet túlsúllyal lefutni egy félmaratont (mert simán le lehet), hanem mert baromira nem egészséges.

Amit nyersz:

  • Lesz egy olyan szelfid, amin úgy nézel ki, mintha végigkergettek volna az utcán, mielőtt pofánvágnak. Ezen kívül egy gagyi pólód.

Amit veszítesz:

  • Túlterheled az ízületeidet és csak szerencsés esetben nem szenvedsz maradandó sérülést;
  • Túlterheled a keringési rendszered és reméljük, hogy nem lesz ebből komolyabb gondod. Sajnos rendszeresen jönnek azok a hírek, hogy szinte minden nagyobb futóverseny alkalmával történik valamilyen ide köthető tragédia;
  • Elveszítheted a motivációdat, mivel az egész felkészülési időszak egy szenvedés lesz számodra;
  • Ha a fentiek közül bármelyik bekövetkezik, talán akkor sem fogod tudni folytatni a sportolást, ha szeretnéd.

Szóval mit tehetsz? Élvezd a sportolást! Ne erőltess, és ne szabj meg semmit, csak egyetlen dologra figyelj, mégpedig arra, hogy lehetőleg minden nap mozogj! Ez lehet séta a pároddal vagy a haverokkal, egy jó kis bringázás, laza kocogás vagy egy kis saját testsúlyos erősítés otthon. A lényeg, hogy folyamatos mozgás legyen, és tényleg próbáld meg minden napra beütemezni. És olyasmit csinálj, amit szeretsz! Ez a legfontosabb. Az életmódváltásnak ez az első lépcsőfoka.

A második, hogy elkezdesz figyelni az étkezésre is. Ebbe itt most nem mennék bele, többször kitárgyaltuk már korábban a blogon és szó lesz róla a jövőben is.

A lényeg, hogy túlsúlyosként az első és legfontosabb cél mindig a felesleg leadása kell, hogy legyen.

Ennek pedig a két kulcsa a rendszeres mozgás és a megfelelő táplálkozás. Ha egészséges akarsz maradni, akkor haladj lépésről lépésre, hosszú távon úgysem tudod megkerülni egyik mérföldkövet sem.

Egy hozzáértő edző

Ez egy remek ötlet! Noémi ilyen szempontból jól járt a szponzorációval, mert remélhetőleg az edző nem hagy neki túl nagy baromságot csinálni. Bár nyilván rá is hatással lesz az időnyomás. A példa lényege azonban inkább az, hogy ha kérdésed van, akkor a szomszéd gyurma Gyuri helyett inkább valóban hiteles szakemberhez fordulj, és csak olyanhoz, aki a papíron túl kellő gyakorlattal és saját tapasztalattal is rendelkezik a témában.

Noéminek nagyon sok sikert kívánunk a további felkészülésben és reméljük, hogy elköteleződése nem csak erre a félmaratonra szól, hanem egy életre.

Tanulj velünk még többet a természetes és hatékony edzésmódszerekről! Olvasd a blogot és kövess minket a Facebook, az Instagram és a YouTube oldalainkon is.

Eddz játszva saját testsúlyos gyakorlatokkal!

Megnézem